Ha harmat üli meg, a szempilláidat,
Ne szégyenkezz miatta, az egy vádirat.
Ha döbbent fájdalom némítja ajkad,
A szemed mondja el majd, a vádakat.
Nem rajtad múlt, te mindent adtál.
Nem rajta múlt, hogy semmit se kaptál.
Oly álmokat szőttél könnyelmű lényébe,
Mely ott nem volt, s kipergett belőle.
Ő csak játszott egy színes játékot,
Percnyi varázslat, neki csak ennyi volt.
S szaladt is tovább, s kacagva nézte,
Hogy lázasan vágytál, az ölelésre.
Nem szól a harsona, nincs világ vége,
Háborgó lelkedet nyugtasd meg végre.
Tanulj hát belőle, nincs már mit tenni,
Elmúlt egy szerelem, hidd el csak ennyi.