Vasveszteség
még sorba fejteném
a furcsa világot?
vagy sörbe fojtanám
a fiatal énem,
sorban felejteném
minden egzakt lényem…
ha a kényszer irat
hirtelen zárthelyit,
zárt agyam megsirat –
felkelti a szkepszist:
valóban megtörtént?
ha halk harmónia
elhalva csordogál
félsüket fülembe,
petyhüdt melódia
és melankólia
fáradt metronómja
gyenge pulzusomnak:
az-e a valóság?
ha kacérkodik a
szárnyas forintbetét –
vér tapad a pénzhez –
fiskális alkohol
hosszasan környékez:
ez lenne a való?
ha fúzió tapaszt
és gyönyörbe robbant –
farkam könnyed könnye
éppen előkelő…
való-e az érzés?
vagy csak álomjárta
tekercs transzformálja
a kozmoszt kedvére –
az identitásom
a vasvesztesége.
nélkülem semmi vagyok…