És jó lenne, ha minden könnyen menne,
Nem lenne a harc az életünk része,
Vagy ha küzdünk, annak legyen értelme.
De mi nem egy olyan világba születtünk,
Ahol a szenvedés Dicsőség,
Ahol a küzdelmünkért színes szalagot nyerhetünk,
Ahol azt mondhatjuk minket jellemez a hősiesség,
És mi, a modern szenvedők,
Történelemkönyvekben soha nem szerepelhetünk.
Vagy ha még is, csak a kor népesség statisztikái leszünk.
Olyanok vagyunk, mint könyvekben
A késleltetés, csak annyi a dolgunk,
Hogy kitöltjük a cselekmény nélküli részt,
"Valami nagyot vár már tőlünk olvasónk,
De még nem jött el az ideje, hogy kiderüljön
Az egésznek a lényege..."
Csak húzzuk az idő, az oly értékes idő
Fogaskerekét, mely visszafordíthatatlan,
Mindaddig, amíg egyszer a lánc elpattan...
És akkor minket megszólít a halál,
De felmutatni előtte semmit sem tudunk,
Nyomtalanul távozunk...
Mi leszünk az Elfeledettek, de ennyit legalább tudhatunk...