Halk csepp, éj tükre száll,
Szétszakadt szavak terhe büszke már.
Fehér fény csavarodva semmibe,
Megrothadt szerelembe vér-szive.
...Harapott fájdalomba színlelt áldozat
Átkarolva cseppnyi válladat,
Állok némán, parancsolt félcel,
Féltett mámorban összekulcsolt kézzel.
Parányi mondatba sűrített pontatlan gondolat,
Nyakamhoz ér, csendben fojtogat...
Átok, fejedre minden bánatom,
Nem tudhatod még, milyen a fájdalom...