Érzések
Hangokat hány a szél,
Mocskos zörejek tömege,
Porként fújja szerteszét,
Halálfelhőként testemre
Talán halottnak vél,
Értelmetlen fellege,
Pedig még bennem él,
A tűz pusztító ereje.
De lehet hogy mégse
Gondolja hiába, rosszul,
Tán véletlen lenne,
Hogy e szív nem mozdul?
Félek, félek magamba
Nézni értetlenül,
Bocsánatért hajlongva
Érezni, Élet nélkül.
Kialudt tűz hideg hamva
Mint takaró borul rám,
Majd koporsómat rugdalva
Üvöltöm. Vár valaki már?!
„Egy Vándor Tollából”