Ébredj!
Nedves orrú álomtörő kócai cirógatnak,
kapszula pózban utazol az álmokkal-
izgatottan pislogok,szemeid mikor nyílnak,
s fojtanak meg átható pillantásukkal,
kulcs didereg mellkasom rengés hullámaitól,
gazella tested sziluettjét tudatomba gravírozta-
az éj,nem szabadulok karjaidból,
ránts magaddal álmaid ismeretlen kútjába!
Arcodon az éjszakai fények bazársora,
szemeid himpnotikus drágakövek-
a tejúton túlról lopták számodra,
foglyul ejtenek ha belenézek.
Lüktető álmom furja fejét vállamba,
szimat karavánok futnak fel nyakamon,
ujjaim zarándokolnak hátad lankáira,
a bódulat merénylete csattan ajkaimon.
Kezeimet megfogva a felhők felé mutattál-
repüljünk!
Keressünk kulcsot a hátsó ajtóhoz,
s azon túl szárnyaink meglelve-
vigyél magaddal képzeleted expresszén,
túl mindenen miben hittünk s tévedtünk,
a szigetre amit fantáziád ihletett,
vigyél magadra mint egy szívdobbanást.
Szívem a lakat pecsétje nélkül-
is a Tiéd.
Az utolsó utáni szívdobbanásom kódolt üzenet,
ha rádiójelem adása majd megszakad: Szeretlek!