És hogy ma vártalak, ha tudnád,
ezeket a felesleges köröket te sem futnád -
helyettem, melyek miatt én szenvedek
de a mámoros esték akkor is kellenek.
Veled, mert mással már nem akarom,
s hogy ezek fájnak, inkább eltakarom -
az itallal, mi nem fog pótolni soha
nekem most lettél az a bizonyos Kassa Nova.
Kereslek ahol illatodat hagytad régen,
néhány rég elfeledett baráti képen -
álmokban, mely sohasem létezhet
tudom jól, vágyam téged nem fékezhet.
Semmi voltam, majd így tűnök el az életedből,
így építhetem utamat a köztünk lévő mérföldekből.
pedig szép volt, és én, mint a hű öleb lettem volna
de nincs erő, mi a csatatér elé tolna.
Imádom mosolyod, arcodat, szemedet,
szeretném fogni a nehéz pillanatokban kezedet, -
nem lehet, a kísértés megöl bármit miben az ember hisz,
az egyedüllét gondolata és a szeretők íze mindent visz.
Ez majdnem szerelem lehetett volna,
a tündérmese az összes álmunkról szólna, -
ha ölelnél szívből, nem csak mert kívánsz,
de lapjaidból nem lesz egy sor szív ász.
Én túlélem mint az összes csalódást,
de nem akarom tudni ha addig öleltél mást, -
jöttél és menni fogsz, ahogy a többi szerető eddig,
fájni fog, mégis akarom tudni, hogy meddig.
Úgy szólt, hogy még nem menekülhetek előled,
mégsem erre számítottam felőled -
többre vagy tán ennyire sem, ezt nem kellene
csak az erotika zászlaja ily csábítóan ne lengene.
Hívsz, és én ott vagyok egy órán belül,
ha akarod, lehetek én felül, -
a benned rejlő állat nem enged messzire
nem hittem volna, hogy egy csók messze vezet, ennyire.
Tudhatnál az összes veled kapcsolatos titkomról,
akkor sem kellene magyarázkodnom az indokról, -
tudtad nagyon jól, hogy ez így lesz egy idő multán,
mégis belementél a játékba ennek tudtán.
Nem hagyhatom, hogy szerelem legyen a vége ennek,
a férfiak nálam egy év után úgy is csak mennek -
megérte minden perc melyet melletted töltöttem,
te meg majd azt hazudod magadnak, hogy, én csak flörtöltem.