XCIX.
Tüzet lobbantottál bennem,
Egy, igaz Istenem.
Kezembe ügyességet faragtál,
Szikrázó tehetséget adtál.
Fejembe értelmet szültél,
És a szívemben trónra ültél.
Most nagyságod hebegem,
Mert az okot keresem.
Mikor, hol, hogyan tetted ezt velem?
Hogy gyermeked lettem!
Pedig én rúgtam, csíptem és haraptam.
Fejedre szomorúságot aradtam.
Összetörtem, Uram. Látod!
Nem értem... nem értem az álmod.
Mert emberként gondolkodom,
Így érzek, így haldoklom.
Így köszönöm szereteted,
El nem múló tetted.
És azt számot, amit nekem ajándékoztál
Hogy míg élek, bennem maradjál!
XCIX.