A Rózsa és a Béka
- Mit motyogsz itt?
- Azt hiszem, tán szeretem.
- Nem motyognád félve, ha tiszta lenne az érzelem!
- Hogy mondjam hát, hisz megijed Ön, ha szívemnek ily bátran hangot adok. Minél halkabb a szó, én annál biztosabb vagyok.
- Tévedsz hát, mert nincs igazad!
- Hisz e tétel nyilvánvaló.
- De van szavad, ha igazad nincs is, s ez kivált becsülni való.
- Mi légyen hát, szép jó Uram, ismételjem vágyamat? Vagy tán ellenére van, ha felkínálom ágyamat?
- Kedves Rózsám, jól tudod már, sosem leszel enyém. Tövised túlon-túl vad, s szirmod kemény. De óhajod számodra erény.
- Úgy!
- Úgy, mert ízlésed kiváltképp megkapó, bár képzelmed, meg kell hagyni, rendhagyó.
- Elhagy így hát, békakirály, eltaszítja szívemet?
- Túl jó vagyok, kedves Rózsa, s te hozzád túl remek.
- Mi légyen hát, király uram, hisz nálad nélkül meghalok
- Kétszer nyílik minden Rózsa, s maholnapra virradóra elveszted majd vágyadat.
- Légyen hát egy kívánságom, mit ígérje meg, megteszi: minden reggel pirkadatkor, mielőtt a Tollas Király kukorékol, énekelje nevemet. Cserébe én, édes Uram, elhagyom, mi nekem kedves. Idők végig csak ön fogja illatommal köszönteni a Napot, mi alatt szépségemmel Maga nélkül magam vagyok.