Kis ablakomon ki-kinézek
kacérkodnak a lámpa-fények,
s szilajul szelik át
az éj kormos abroszát
Vígan fütyörész a szellő
az ég szirtjén egy-két felhő
sírni szeretne már,
ám búsult eleget délután
A kocsma előtt néhány részeg
érzi magát tengerésznek,
hisz hánykolódnak hevesen,
mint tutaj zavaros vizeken
Mellettem aluszik a lány
kiért éltem is áldoznám,
Szeretlek, suttogom halkan
s ajkára borítom ajkam
Pennám asztalomra leteszem
késő van, ő is hagy pihenjen.