Egy nap Euterpé járt nálam, hogy írjak egy kis verset.
Meg is ragadtam egy tollat, egy pirosat, s leültem pár percre.
El is kezdtem volna, ha eszembe jutott volna, mi széprôl is írjak.
Miért írnék Trisztánról, Izoldáról, mikor az nem reál.
Inkább írnék mocsokról, barnáról, hiszen ezzel van tele a valóság.
Túl sok szar van a WC-ben, de sajnos senki sem húzza le.
Ujjal mutogatnak egymásra, a mocsok csak marad a tálban.
A dalom nem túl gáláns.
A dalom nem túl gáláns.
A dalom sajnos nem gáláns.
Kivájott szemûek magyaráznak, a svádájuk persze csekély.
Kemény szavakkal próbálkoznak, de mind fegyvertelenül él.
Ha tükörbe belenéznek, nem kapnak túl valós képet.
A szépet meglátják, de a ronda számukra csak torzítás.
A dalom nem túl gáláns.
A dalom nem túl gáláns.
A dalom sajnos nem gáláns.