A megszelídült
Satnya álmoktól szenvedő,
Sötétben vadállat ként kóválygó,
Kitaszított szívű ,szeretetért sóvárog,
Középosztálybeli álmodozó.
Aki nem akart semmi mást,
Csak egy szívből jövő vallomást,
Hogy, valaki őt is szereti,
S,hogy soha...soha el nem feledi!
De senkitől nem kapott semmit...
Főként nem a legszebb érzést és kegyet,
S tényleg azt gondolta...szerelmet kapni nem lehet.
Így hát vaddá lett ...akit tőrbe csalni nem tudnak majd.
Szeretni se engedett... sem magának sem senkinek.
Így ment ez sok sok éven át,
De a szíve csak várt ,várt és várt.
A várakozása bizony meghozta gyümölcsét,
S szeme ismét,boldog és tengerkék!
Mert megszelidítette őt egy barna hajú lány,
Aki Győrbe lakik és minden nap csak ő rá vár.