Csak az árulhat el, akit szeretsz,
Álmodj nagyokat, hogy fellélegezz,
De ne bízz senkiben, nem érdemes,
Jobb, ha mindenkit előre eltemetsz.
Nézz a szemembe, érezd a fakóságát,
Zuhanj bele végtelen mélységébe,
Évezredek múltán kívánnád, csapódj be,
Nézz a szemembe, éld át zavarodottságát!
Akarnád a kötelet nyakadba,
Törjön csigolyád darabokra,
De senki és semmi sem veszi életed,
Élvezik nézni örök szenvedésed.