Magasan, a felhők felett
Magányosan egy álom lebeg
A semmibe tekint
Várja, talán arra téved
Vagy arra, hogy felébred
Álmodik, megint
Erőtlen emeli szárnyait
Mondani úgysem lenne mit
Hiszen itt sehol senki
Hosszan a földre mered
Elérni nem tudja szemed
Itt nincs miért lenni
Most lassan alábukik
Lehet tehetne valamit
Fejét felemeli
De lánca visszarántja
Igaz elfeledkezett róla
Valami nem engedi
Talán ez már régen eltörött
Talán már csak a remény őrködött
De ő is csak becsapott
Menj csak és ne gyere vissza!
Úgyse leszek már addigra
És mégis elkapott...
Hófehér tollak hullanak
Hallgatnak azok az aljasak
Ők miért, miért boldogak?