1
Az értékre tanítottál,s a hiány mellékhatásaira,
a zsúfolt fejjel átvészelt magányos másnaposságra,
mikor a falat kaparva megkísérthet a kopott Biblia-
minden ellenzett, butító szeretet-propagandája,
kikísérleteztetted miként kerekedjek felül a perceken,
a hangok hajcsárjaival a gondolataim tova terelem,
lezárt szempilláim mögé randevút szervezek,
az álmaimban legalább bármikor melletted lehetek,
ahol évekig tündökölhetek melletted boldogan,
a lustán vánszorgó órák magányában.
2
Te vagy a legkedvesebb nekem.
Továbblöksz a pillanat csúcsán,
hogy mindig legyen miért küzdenem,
mindig újra érted Diám.
Az újabb pillanatot ki kell érdemelnem,
átérezteted az élet szépségét velem-
a fellángolásom receptje értelmet lel kezedben,
most sem tudod mit tettél velem.
Képtelen képletén e szerelemnek,
a megoldás sokkját adagoltad szemeimnek,
amint felitattad a borral könnyeimet,
s legnagyobb hibám szitkozódva emlékeimből kiűzted.
Te vagy a legkedvesebb nekem.
Az életösztönöm önrészének fele vagy Te,
minden vagyonom ebben az életben,
a karma egész életre szóló függősége.
3
Szívverésem fürge metronómja vagy.
A fejfám fölé vésendő köszönetnyilvánítás tárgya,
az érzelem ami remélem el nem hagy,
Te vagy az álmaim kényelmes ne tovább-ja.
Hű akarok maradni hozzád,
kevesebbet nem is érdemelhetnél,
szeretném hallani,ha kimondanád-
később is,amikor csak rátérhetnél:
szeretlek!