Kimerülten állok a szélén,
Elengedem magam, legyek a szélé,
Vigyen magával innen,
Vessen alá dühösen!
Nem bírom tovább,
Bekebelez a rengeteg,
Ez a bájos szörnyeteg,
Így leszek angyalból förtelem.
Levetem selymes bőrömet,
Érces pikkely vegye helyedet,
Megfojtom lágy hangomat,
Okádhassak lángokat.
Letépem hófehér szárnyaim,
Nőjenek pokoli szarvaim,
Kimarcangolom még lángoló szívemet,
Ne verjen többé odabent semmi sem.
Most már nem kell
Egyedül küzdenem,
Én voltam az utolsó,
Végre megpihenhetek.