A táj rég télbe fordult
mindent hó borít
A fák csupaszon állnak
A fagy megnyomorít
A felhők is üszkösödnek
tagjaik lehullnak
betemetik a földet
fehér vérbe fulladnak
(Amott) Az a barlang is
halálát kiáltja
Bár mintha odabent
még valami pislákolna...
Ha ott van még élet,
nekem is van remény
Belépek és talán
A hideg ott el nem ér
Fejem pihenni hajol,
szemem már álmodik
A barlang életre kel,
a szikla megtáltosodik
A repedésekből
vadak bújnak ki
Gyúl a máglya
és táncba kezd mindenki
Büszke bika szarvát
magasba emelve járja
A sörényes patáját
levegőbe rúgja
Odafent folyik a
halálos fogócska
tigris az agyarát
prédájába vágja
Köztük a nagy mamut
a legfélelmetesebb
Agyarait, lábát
meg ne ismerjétek!
És nemcsak a rajzok,
a múlt is életre kel
A barlang sötétjéből
árnyak tűnnek fel.
A tűz köré gyűlnek,
táncba kezdenek
Ők is csatlakoznak
a világ rendjéhez
S ha nem lenne a dobszó
káosz lenne az egész
De így a mindenség
egyetlen szívverés
Engem is magával húz
Elvisz az örvény
Láng, szikla, élet, halál
Nincsen már törvény
Érzem a tigris karmát,
a mamut erejét,
az ember eszét,
a föld melegét.