egy csepp véredért
az emberséget irtom ki magamból,
s egy csepp véredért
az emberiséget is felélesztem hamvaiból
egy csepp véredért
egy csepp véredért
gyilkolnék, megölnék én bárkit
ezen a romba dőlt, elkárhozott világon akárkit,
s véredért a természet erejével is megküzdök,
egy csepp véredért
egy csepp véredért
árvizet, hurrikánt gerjesztenék,
földrengést, fekete szivárványt szimulálnék,
s tépnék szét ha kell,
szanaszét tépnék mindent,
egyetlen csepp véredért
egy csepp véredért
kiszívnám a másokét,
csak folyjon, ömöljön a drága vörös étek-vér,
Duna-holtágat átugranék,
minden lehetetlent kipróbálnék,
sírnék bőn és könyörögnék,
de még meg is alázkodnék
büszkeségem tönkretenném,
a föld legmélyebb bugyrába küldeném,
érte én most erős lennék
-pedig gyengeségem fénylő acél-,
de érte nagyon erős lennék,
egyetlen csepp véredért
egy csepp véredért szónokolnék,
alvó oroszlánt ébresztenék,
síró gyermeket vigasztalnék,
összetörnék, s újból kiraknám magam,
a kis puzzle darabjaiból kiraknám a hajam,
s véred is kiraknám belőle,
megvakulnék, felnégyelnék,
álomvilágomból elmenekülnék
pusztán egy csepp véredért
egy csepp véredért a napon forrnék,
fortyognék, szenvednék, kíntól remegnék,
követnék, s követelnék,
s tűrném a vöröst, a vöröslőt, a feketét,
csak hogy nekem add egy fiolában,
egy kicsinyke zöldes fiolában
egyetlen csepp véredet,
hogy nyakamba akaszthassam