Ó, hát újra
Útra kél, a szív
Mellé ül, s táncba hívja
a félő gyermeki Lelket, de az
Visszarántja kezét
Lusta most, s csak
Komoran lehajtja fejét
Függöny haja mögé rejti,
Takarja napfény-arcát
S szomorú-dühösen
Kergeti el a vágyat
Mert a mellette ülő
Szív, túl nagy árat kér
Mit egy gyermek lélek
Adni még fél
/2010.02.26/