Majdnem-gyermek
Gyógyszerekkel alszom,
Az ágyamon őrzöm, mint gyilkos kardot.
Majdnem gyermek lett, kit megvédhetek,
De védelmen oly felesleges, hiszem képzeltem.
Szerelem gyermek, bár majdnem egyoldalú.
Megtartottam volna? Ez csak erőtlen gyanú.
Nem is létezett, de tenger-kék szemét látni akartam.
Vajon apja szőkeségét is örökölte volna? Tudatlan.
homályba fekszem, csak teste simul képzetemhez,
Látom bájos arcát, szívem alatt apró karját érzem.
Nekem gyermekem volt eme őrült megtévesztés,
És kettéfoszlott vérző vaginámtól,
Mely bár megnyugvás, mégis szívtörő-átok.
Undorító álom-bontó emberi test,
Rettents el borúlátó, gyönyörű idegen-ideg,
Törd össze már alig lobbanó hitem,
Vágj egy szakadék sötétlő kegyébe.
Megölted gyermekem, megölted Test-seregélye!
Napsugárba lebeg gyermeki arcának jósága,
Vártam őt, de kiűzted belőlem mocskos élet körforgása!
Légy átkozott szívem alatt hordott gyermekemért,
Légy átkozott nem létező majdnem-gyermekemért!
2010. június 21.