Tökéletes katona
Dúl a csata a mezőn,
S folyik a harc.
Felismerhetetlen lett,
Az összes fehér arc.
Ő van csak egymaga,
A hatalmas hős…
Ha rajta múlik,
Soha nem lesz nős.
Míg nála az élet az alap,
Addig a másik fűbe harap.
Nem kell a, hogy s a miért,
A lényeg : ontson sok-sok vért.
Patakokban folyik a bíbor,
A ami a többinek halál,
Kezeinek a kélyes gyönyör,
S meg… soha sem áll.
Egyszer viszont neki vége!
A folyón túl várja majd…
Puha teste végleg elvész…
S túlvilági lesz a harc.