A rákos sejtek velőbe kapaszkodó szerelmével-
zabálja fel a magány testem svédasztalát,
ahogy szemezek néhai nagyapám fényképével,
míg a fal megszűri a szomszéd orgia hangzavarát.
A feltámadás mézes madzagjára okádva-
Isten káromolva megpróbálok disszidálni,
ráborulva néhai dédanyám Bibliájára,
míg betakarnak apám blues slágerei.
Lelki fröccsöt mérve chat ablakok villognak,
kötelező közhelyeket inhalálok Lukácstól,
lesajnáló szérumot csapolnak most Anyeginnak,
galambok szalutálnak hozzá az ablakpárkányról.
S nagyapám posztumusz mosolyára fanyalodva-
puritán társaságával beérve,
belebámulok a ferencvárosi fényszennyezés csodáiba,
a Nugátot dörmögve..