Keserű bánat marta a számat,
Inkább kötöttem volna fel magam,
Nem láttam értelmét, emésztett a bánat,
Cicára vágytam, s reméltem, Te vagy.
Soha nem mertem kívánni, s most hármat.
Dilisnek tartottalak, jó értelemben,
Ódákat zengtem mindenkinek Rólad,
Rá akartalak venni, vacsorázzunk étteremben,
A múltat választottad, könnycsepp arcomon, kezedben tollad…
Anno: Laufen, 2010. okt. 18.