Leépülő lélek kukázik az ép testben,
néha tisztán a kárjelentést megteszem-
pislákoló emlékek a múltam jelzőfényei,
nagy részét a vegetatív tudat lágerébe tereli-
az agy,a fájdalom fonnyadt végterméke,
szemeimen át belátsz egy emésztőbe.
Inhalálj az életbe,utána a húgycsövébe,
az életem a rapszódiák bootleg remixe,
megszoktam a groteszk halvérűséget,
csapolj a lelkemből ha kívánod a keserűséget..
Betárazhatnék a kihűlő vénáimba örömmel,
néha megismerkednék a koporsó szegeimmel,
megváltanám a beszálló kártyám a túlvilágra,
köszönetül bele szarnék az arcába,
Tegyél igazságot, adj rövidet hatot,
antiszociálissá kórcsúltam ,hisz hagytátok..