mikor bánat fagy édes gyermeki arcodra,
mikor kés türemkedik ki drága szívedből,
akkor nincs ott senki, hogy letörölje,
s nincs ott senki, hogy kiszedje belőled
mikor egy apró dicsszó jól esne,
vagy egy kicsi harmatcsepp ha rád esne,
az is felvidítana
akkor nem szólanak
akkor nem hull reád
mikor egy szőke hajnak örülnél
midőn arcodba csap, s illatot áraszt
akkor van csak barna, s fekete haj körülötted
akkor van, hogy az illat nem bágyaszt
mikor egy szerető ember kéne csak,
hogy néki meséld el borzasztó életed,
akkor jössz rá, hogy nem tudod megfogalmazni,
s hogy nem létezik ember, ki szeret
mikor az élet már sok,
s azt szeretnéd:
csinálják meg koporsód
akkor fogy el a földön minden anyag,
hogy ne tudják elkészíteni,
akkor fordul ellened minden szavad,
s fogsz még élni
akkor nem tud kihűlni bolond szíved,
akkor akar legjobban téged a rohadt élet
fogva tartani, magába markolni,
akkor fog ereidben a vér legjobban tombolni,
izzóan rugdosva verni,
s akkor fogsz majd az őrülettől életedben
legelőször ordítva sírni