A teremtés csúcsa
Bűnhődjük a múltat, a jövőt
Lehet egyszer majd megértjük
Isten nem ver bottal
Megajándékoz a sorssal
Csak azt kapod, mi jár
Ingyen a halál se vár
Hazádnak légy híve
Dobban a Föld szíve
Ápol és eltakar
Soha meg nem tagad
Néha azért felszisszen
Húsából vér kiserken
A nagy világon e kívűl
Szavaink heve kihűl
S lehet óriás a bábeli zavar
Nagyravágyásunk, mi zűrt kavar
Feltetted már a kérdést magadban
Kell több annál mit Földed megadhat
Ki küzd ma a honért
Sok kolduló nyomorék
Ki balszerencse, viszály közt
Minden értelmet levetkőz?
Pénzért a lelkét is eladja,
Bilincsben lóg Hunyadnak karja
Mind, mi ész erő és akarat
Tovább áll inkább, elhallgat
Keservben hogy túlélje a mát
Magára ölti Tartuffe álarcát
Nem maradt más célja az életben
Ember maradni az embertelenségben
Hazádnak légy híve
Dobban a Föld szíve
Szüksége van gyermekére
Ki haláláig kiáll érte
Ne suttogják a sír mellett állva:
Madách Ember Tragédiája
Bűnhődjük a jelent
Az ég dühtől remeg
Íme a teremtés csúcsa
Önként fekszik a sírba
Ott is csak azt hajtogatja
,,Ki lopta el aranyamat?”