Kacér napsugár táncolt elém,
S egy pillanatra elmerengtem.
De egy hűvös szellő hatására,
Szinte azonnal felébredtem.
Barátaim mellettem ültek,
S nem értették mi a bajom.
Miért volt a hirtelenkedés?
Miért van, hogy helyem otthagyom?
Leugrottam a pad széléről,
S rohantam a parkon át.
El akartam érni még
A lenyugvó nap utolsó sugarát.
A patakparton értem utol,
Ott még gyöngyözött a vízen.
S én majdnem összeestem,
Olyan gyorsan vert a szívem.
Próbáltam még marasztalni,
De elbújt egy felhő mögé.
Vártam, hogy hátha láthatom,
Hátha érzem még melegét.
Aztán szomorúan leültem a fűbe,
S belenéztem a szaladó patakba.
Egy nyár ismét csak elmúlt,
Hiába volt, hogy utána szaladtam.
Eltáncolt a nyár előttem,
Holnaptól már itt az ősz.
De a nyár utolsó napsugara
Kacéran még tőlem elköszönt.