Álmából ébreszti az éj fel,
Átszúrja testét a kényszer,
Tükörbe néz mindenre készen,
Démonok átka köröz felette.
Vergődik oda-vissza,
Szívébe beleáll egy bicska,
És csak vergődik meztelen teste,
Egy végtelen jégkamrán át.
Felolvad reggelre a plafon,
Fulladozik a parton.
A szabad ég alatt,
Talán látja a madarakat.
Új álomba merül,
Menekül,
Álmatlan álmából majd kikerül.
Még, ha évekbe is kerül,
Feláll és a tömegben elvegyül.