Keresek valakit,
s tudom is, ki az:
kinek bátorító szavaiban
meglelem a vigaszt,
keresem én azt.
Tele vágyakkal zokog a lelkem,
hisz ilyen emberre még sohase leltem,
- s hogy tán nem is fogok:
zokogok -
Csüggedő szívvel
merengek egyre,
vérző szememmel
nézek a mennybe,
s merengem egyre.
Vércseppek csorognak, ki sem apadnak,
az emberek létükkel a mélybe taszít'nak,
s szívják belőlem Lítiumom.
Búsan így hát hamar megállok,
körülnézek, de senkit se látok,
csak komplex képet a fejemben, mint átkot.
Lelkem hát elröppen keresni valakit
- míg testem a síneken vonatot lassít -,
keresni valakit...
Kerestem valakit, s nem jött el az,
kinek bátorító szavaiban
meglelem a vigaszt.
Csak a gyorsvonat jött felém.