Polcod mélyén ül megbújva egy könyv,
Benne száz és száz elpocsékolt könny.
Versek, rímek, gondolatok száza,
Mindegyik egy-egy múzsa élettára.
Bíztál, reméltél, mindig kérleltél,
Álmok szőtte életedből fel nem ébredtél.
Pedig a valóságban ott volt a válasz,
Ott volt mindig előtted a valódi támasz.
Álmaid lettek kudarcaid meleg fészkei,
A haláltól nem tudott még ő sem menteni.
Sok sorod lett vágyaid nagy medencéje,
S egy utolsó sorral lett életednek vége.
Vágyakoztál, s kértél a versek által,
Szeretetet reméltél minden rímadással.
De múzsáid nem akartak tőled soha semmit,
Hiába szántál rájuk időt bármennyit.
Sorsod meg volt írva minden rímedben,
Bánattal telve gyenge kis szívedben.
Szemed sosem árasztott igaz boldogságot,
Fájdalommal gyűlve hagytad el a világot.
by Molly
2011.09.19.