Anarchia
Ezerkilencszáznyolcvanöt volt éve,
Hogy anyám e rohadó szeméttelepre
Szült meg engem, azon az októberi kedden,
Hogy mi lesz húsz év múlva, még én sem sejthettem.
Gyermekkorom úgy, ahogy, réges rég eltelt,
Balhés kissrác voltam, de nekem ez kellett.
Kölyökként abszolút nem vonzott a politika,
De sejtettem, a kormány elég nagy maffia.
Aztán olvastam, hogy „Panem et circenses!”
Gondolkodni kezdtem és támadt egy merész
Elképzelés bennem. Hisz, ha ez így működne,
Nos, ezen a sárgolyón senki nem éhezne.
Volt úgy, a szendvics, melyet anyám csomagolt,
Nekem és másnak is örömöt okozott.
Odaadtam másnak, én úgy sem vagyok éhes,
Nagyanyámnál ebédre sül a túrós rétes.
Egyszer, mikor én szorultam volna másra,
Ellöktek maguktól, elküldtek anyámba.
És én, az ifjú titán, lázadozó szívvel
Az ilyen magatartást nem fogom fel ésszel.
Egyszer csak a szegfű és a magyar narancs
Kitalált valamit és jött az új parancs.
Édesanyám beteg volt, bent feküdt kórházban,
És, ha nem mentik meg, akkor tán árvaházban
Kötöttem volna ki kishúgommal együtt,
Tizennégy évesen letettem az esküt,
Hogy nagy ívben teszek a magyar alkotmányra,
A rabló oláh és zsidó maffiára.
Aztán bekerültem egy gimnáziumba,
Én, a jelenkor örök lázadója.
Sok volt a kötöttség, így persze nem tetszett,
Csak az a szép lány, aki azóta férjhez ment.
Loptam, ahol tudtam, kellett a pénz nagyon,
Hülyeségre ment el egy komolyabb vagyon,
Aztán, mikor suli mellett dolgozni kezdtem,
Hogy mennyit is ér a pénz, rögtön rádöbbentem.
Eger régóta a fasizmus városa,
Minden sarkon „Sieg Heil!” és a sok ostoba
Tarkopasz ifjú diák szórakozás gyanánt
Kopott, füstös csehókban tölti a délutánt.
Aztán, ha festek egy zöld csíkot hajamba,
Húsz ellen kell kiállnom egy szál magamba’.
Megvetem az erőszakot és az államformát,
Szeretem e földet, de gyűlölöm a kormányt.
Semmilyen hatalom nem állhat fölöttem,
Hadd döntsem én el, mit akarok és mit nem.
Lopj, csalj, hazudj, másképp nem éled túl, te barom!
És mi van, ha én ezt így kicsit sem akarom?
Mi van, ha nem kell ez az oktatási rendszer?
És, ha a pap minden mise után szexel?
Az egyház, a kormány, két hatalmas maffia,
Már rég itt az idő őket likvidálnia
A hatalomnak, amely soha nem lesz halott,
Eszme, mely annyi értelmes észre hatott.
Ez lehet a jövő, nem ideológia,
Még egy világháború, aztán ANARCHIA!
Kelt.: Andornaktálya, 2011. szeptember 14.