Ma még el sem hiszem, hogy vége,
Holnap meg a mai napot,
És azt hiszem, hogy neki is úgy fáj,
Ahogy nekem: tép és sajog.
Igazából nem is akarta,
Egy felfoghatatlan erő tette,
Csak tévedés volt, még nincs vége,
Nem másé már a szerelme.
Nem engem hagyott itt,
Akár egy lágy tenyér, a pofont,
Valójában minden rendben,
Nem én vagyok ez a szerencsétlen bolond.
Ha bele gondolok, még sajnálni is tudom,
Szegény, hogy elvesztett engem,
Hát igen a hiba bennem volt,
A nagy hiba… hogy szerettem.
2011. 10. 01
Lassan múló szerelemmel, Farkas Mónikának.