Gyermeki könny csordul arcomon némán,
Szürke árny játszik az ablak előtt.
Hallgatom mit suttog, nézem a táncát,
Őszi eső: ablakon gyöngyözön.
Sok kopasz ágon átfut a tél is,
Elmúló szép tünemény az egész.
Megrezzen egy-egy ág a hidegtől,
Tekintetével a bú felemészt.
Megmakacsolva felállok én gyorsan,
Nem hagyom elvinni szép lelkemet.
Megfordulok, s kifutok az udvarra,
S téltündér harsányan reám nevet.
Akkor volt bennem egy cseppnyi kis bánat,
De elszállt, amint újra sütött a nap.
Vöröslő arccal a felhőket néztem,
Megihletett ez a szép pillanat.
by Molly
2011.10.11.