42
Támad a lét,
még mindig sötét van.
Valamit hallottam suttogni nesztelen;
Drágám, miért vagy meztelen erkölcsű,
mint az a hidegtű kép,
ami valamiképp nemcsak ábrázol,
hanem még rá is szól mindenkire:
„Ne csak állj, inkább gyere velem!”
Elmegyünk és megveszem neked
eladhatatlannak vélt lelkedet, látod
a hídról azt a fuldoklót kapálózni?
Nem így kéne öngyilkosnak lenni egyedül.
Ő meglát és alámerül a félelemnek.
Én meg üzenem a lételemnek mostan,
éppen most mostam mindenkit tisztára:
ezért megyek szobára a Nővel,
aki egy magával hozott kővel fejbe vág.
Olyan puha ez az ágy, amin fekszem,
meg kell jegyeznem azonban:
fogd meg azon nyomban a kezét
az életnek, amíg még teheted,
s támadó természetét
szelídítsd meg ma még egyszer,
és még negyvenegyszer!
(2011. július 23.)