George Bacovia: Fehér
Édes botránnyal kezdődött a zene.
Fehér rózsákkal álmodott a fehér szalon --
Fehér fátylak keringője a falon…
Harmonikus szomorúság, a végtelen tere…
Hajnal, és mindenhol hegedű szól,
Ösvények távolába bomlik a fehér bál --
Tiszta csókot énekel már…
Míniumkép a jövő korokról…
Első műfordításom, talán nem a legszerencsésebb egy szimbolista költőt fordítani elsőnek, de ha magas a léc, az ösztönöz a teljesítményre.
Az eredeti alább olvasható:
Alb
Orchestra începu cu-o indignare gratioasă.
Salonul alb visa cu roze albe --
Un vals de voaluri albe ...
Spatiu, infinit, de o tristete armonioasă ...
În aurora plină de vioare,
Balul alb s-a resfirat pe întinsele cărări --
Cântau clare sărutări ...
Larg, miniatură de vremuri viitoare ...
George Bacovia