Eddig nem féltem, hisz nem volt mitől.
Az égre néztem, az idő halad...
Felhők gyűlnek ott, hol sütött a Nap...
Látod? Az elkorhadt fa most kidől.
De a magból majd ifjú sarj fakad,
Nem adhatja fel, küzd az életért,
Mint koldus egy falatnyi ételért,
Nyújtja kezeit, majd' beleszakad.
Minden elmúlik, ha eljön az ideje,
Ha véget ér, volt neki eleje.
Hisz csak több év szenvedés a léted.
Magányban vagy párban? A fene sem
Tudja rá a választ, már engem sem
Vezetnek meg a lepergő képek...
Anno.: Andornaktálya, 2011. okt. 14.