Fájdalom a magány,
ha homokdombra ül
a forró víz, majd kihűl,
s mindenütt homály.
Fájdalom a düh,
ha eredben vér lüktet,
agyad szétlőve hever,
s a kutya sem hű.
Fájdalom a szerelem,
ha lelked kitépve szúr,
vagy nem figyel rád az Úr,
s szíved törik össze.
Fájdalom a barátság,
ha szép szókkal kecsegtet,
aztán meg is fenyeget.
Bolond, őrült hazugság.
Fájdalom a bánat,
ha levelek hullanak.
s madarak szállanak
el, hogy künn lapul a pára.
Fájdalom a boldogság,
mert apró az, és összetör,
és derűre rút ború jön,
sötét halálunkra várván.