Halál, nem kerülgetsz,
Pedig nem loholok előled,
Nyugodnék én melletted,
De te szenvedni engedsz.
Rám se mersz nézni,
Nem akarok így élni,
Ne félj, nem ártok neked,
Add hát nekem a végzeted.
Te vagy a Halál,
Miért tartasz tőlem,
Ne bujkálj előlem,
Kérlek, jöjj el értem.
Szeretlek téged,
Nem akarom nélküled,
Megfutamodik a halál,
Tiszta szívem láttán.
Eliszkol az élet,
Még sem érhet így véget,
Állok a Halál ezer lakatra
zárt, fekete ajtajánál.
Visszafelé sétálok,
Fémes csattanás,
Lehullott egy lakat,
Követve több száz másikat.
Szerelmem képében állsz
előttem: Bolond mire vársz?
Szívem nagyokat dobban,
Újra lángokra lobban.
A Halál tűzifája ropog már bennem,
Életed ad, hogy sorsom beteljesítsem,
Halott reményt üldözök szenvedélyesen,
E paradoxon adja meg új esélyem.