Elfertőződő életundor markát tartja kifelé,
az egyén sejtekké átszerveződve megbújik,
csak a húsbábját lökhetik az élet elé,
amit felköhögök mind ellened dolgozik.
Nem futószalagról löktek a tömegbe,
elfűszerezett a szentelt víz mint Abdul Jabbart,
én lettem a nyomor vízköpő szörnyetege,
megélve a XXI. századi újhullámos családmintát..
Leszabályozott hedonizmusom időzített pokolgép,
anyák után húz bestiális éhség,
megszenvedtem a kangörcs inkvizítor jellegét-
az elcsábíthatóságod azóta ég-
kopár tarló-lelkem szikes vidékein,
felkötném a trubadúrt is,elcsodálkozva -
egy sörrel utolsó kétségbeesett rándulásain,
aztán a tárgyaláson mindent Istenre fogva-
még kegyelmet is kaphatnék…..
Egyre obszcénabb Sade de Márkikat látni,
kik képtelenek csendben iszapba fúlni,
kik gyújtogatva próbálnak riadót fújni,
szociopatákat engedünk a tömegben elveszni,
a kielégületlenség neurózisa indulatot fogantat,
s magunk írjuk számunkra a 22-es csapdáját,
nézem hát míg telik a habzó poharakat,
miért csak olcsó kocsmák kezelik a kisemberek fájdalmát??