Halva született ambíció-embriókat rágcsálok,
tartózkodó undorral retteg a közönségem,
és ahogy tovább horgolják a hétköznapok-
életem, kiszínesedik a közömbösségem,
zsetononként nyer teret az életösztönömön-
valami,valami idegen, pimasz,erekció fűtötte,túlvilági,
körmön fonom szavaim, úgy gyömöszölöm-
le a torkokon, és megtanítalak disztingválni..
Félve érzett orgazmusok mentőöveivel átúszunk-
vizionált megnyugvásokkal teli másnapokba,
ahol erre, mint utolsó kalandunkra gondolunk,
rózsaszín elefánttal bújva immár ágyba..
Hány földi életen át savanyított a karma-
planétánk dunsztos üvegében,
kérdezik megannyian kész akarva,
lefordíthatatlan csillogás apám szemeiben-
és itt jövök, itt jövök, itt jövök,itt jövök,
a boldogság-húsmosójából az előkészítőbe,
jövőm hazárdjátékában céltalanul lődörgök,
egy nő boldogságának leszek a feltétje.
A dózisom dózereivel döntöm a tőkét-
őseim zsebeiből multik markába,
pettingbe rángatva az ambíció ismérvét,
hogy befektetésként jövünk a világra…