A Válasz III.
Egy magányos kóbor csillag ragyog,
Fent az égen...
A tenger sötétben,
S te azt mondod én vagyok.
Tőle nem messze a barátja,
Elveszve a tejben...
Valamelyik égi jelben,
S te lennél az ég karátja.
Ennyi év után jöttem rá,
Elismerés volt, s nem gúny,
Közben a nap az éjnek szemet húny,
S te mondtad a legszebbet talán.