Az ifjúság dala
Hova futsz, ha nincs Külvilág,
S nincsenek Falak
Melyek körbezárjanak?
Merre mész, ha kezed a Semmit tapintja,
S lábad alatt eloszlik a talaj,
S fenn, mint fullasztó moraj
Dől, árad a némaság?
Hogyan mozdulsz, ha bilincs őrzi tested,
S karod tüskés ágyú fogja körbe,
Bőrödbe késként vájódik a fény,
Véred cseppként csordul,
S elvész,
Mert ugyan, hova lenne?
Nincs hát Semmi, s mint így, Te sem vagy más
Mint madzagon lógatott báb
Kinek zsinórját az Akarat vonzza,
S az elfeledett Álmok
Egyre csak vastagítják
Erősítik láncaid fonalát.
De ugyan, mit is tenne az Ifjú,
Kinek gondolata ezer szállal kötve,
Tekintetét a Hatalom őrzi,
S ruháját egy aranyfényű,
Sorvadt pók szövi.
Hát Isten veled, Magyarország!
Te, ki otthonunk vagy, s
Te, ki csontjainkat őrzöd,
Anyáink siratója,
Apáink ostorozója,
Fényünk elrablója,
Őshazánk!
2011