(Ruszó Luca Réka - Reménység c. művének hatására)
Biztos vagyok abban, hogy van még egy kiút,
Ha nem létezhet jövő, fáj a jelen, emészt a múlt.
Csak egy porszem vagy, homok a gépezetben,
Holnap a saját hulládat tartod majd két kezedben.
Lerombolták a Cirkuszt és nem jut már kenyér,
Az élet egy csoda, de az úton a szekér
Elől kidöglött az agyonhajszolt igavonó állat,
De te csak küzdj, s ha nem tetszik is fogd be a szádat!
Négy szürke fal, mély halál, vak sötétség,
Nincs már remény, csak fagy, nyomor és éhség.
Halott rég az Isten, nem lesz több új csoda,
Szívedről lekopik majd a kínzó múlt nyoma.
Elhagy mind, ott állsz majd kitaszítva
Egy hegy tetején, a Halál csókjára
Várva, és ha végre megnyílik alattad a föld,
Úgyis kezdheted elölről az ördögi kört.
Andornaktálya, 2011. XII. 10.