remegtet hiánya,
gyűlöletem feltámad,
agyamból vájja karmait
lágy szívemen át lelkemig.
vérem kicsordul,
büszkeséggel törlöm
már üres mellkasomról,
kivájt párám házáról.
egy szemernyi lecseppen,
izzik a talaj, füstöt kelt
forrongó tűzvörös részem,
átszelné a földet Érte.
Kinek ereiben a folyó hideg,
szívét sziklákból kovácsolták,
formája igaz, dobbanása hamis,
csak látszatra él, tudja ő is.
Belátni nem meri...
erejét másokból nyeri,
kihasítja életedből a kedvet,
hátha használ majd neki,
de lopott kedve elillan, mielőtt nevethet....