Egy szál köntösben
Nóra kettőször is maga mögé nézett, ahogy a hotel lépcsőjén felérve a 303-as szoba felé tartottak Alexszel. Titkos találka, más megoldás nincs, hacsak nem akarnak lebukni a nő férje előtt, így is nagy a kockázat. A férfi, akivel Nóra az interneten ismerkedett meg, hamar belopta magát a nő szívébe. „Az első randink… Óh, milyen szép is volt a parkban találkozni este, nehogy bárki megismerhessen. Csak a holdfény világított, milyen romantikus volt… Most meg azon aggódhatunk, mikor törik ránk az ajtót” - gondolta magában. Mikor a folyosó végéhez ért és elfordult a szoba irányába, csak arra eszmélt kóbor gondolataiból, hogy az ajtó tárva nyitva állt, és egy hang belülről így szólt hozzá:
- Mi az nem jössz be?
Alex hangját hallotta, aki bizonyára még előtte, egy szempillantás alatt termett bent a szobában. Lassan Nóra is közelebb lépett a nyitott ajtóhoz, hogy belessen. Odabent azt a férfit látta, akinél tökéletesebbet nem ismer, a szeretőjét. Olyan volt ő, mint egy álom. „Úgy néz rám, mint Attila annak idején, mikor megismerkedtünk. De ő, azóta már inkább rám se néz.” - őrlődött magában. Egy kis bűntudatot érzett, hogy saját férjére emlékezteti még a szeretője is. De hamar magához tért, mikor újra Alex hangját hallotta:
- Mit állsz még ott? Megmelegszik a pezsgő.
- Pezsgő, de hát hogyan? Az előbb még nem is volt nálad… - kérdezte, miközben belépett a szobába és becsukta maga mögött az ajtót.
- Ugye? Tele vagyok meglepetésekkel!
- Tényleg? - mosolyodott el bájosan, s közben lassan közelebb lépkedett a férfihoz. Fejét oldalra döntötte és blúza gombjához nyúlt. - Nekem is vannak meglepetéseim és amúgy sem szeretem a pezsgőt.
Lassan, egyenként szétpattintotta a gombokat és látta, hogy szerelmének tetszik az előadás, így folytatta a csábos vetkőzést. Hamarosan egy szál fehérneműben indított kivédhetetlen támadást. A szoba közepén fekvő franciaágyra huppant ahol megszabadult az utolsó ruhadarabtól, mely testét takarta. Gyönyörű melleit alkarjával eltakarva játszotta, hogy szégyellős, de miért is lett volna, hisz nem ez az első alkalom, hogy ezt a szobát választják egy délutáni légyott helyszínéül.
A szobában ezután a hangulat egyre forróbb lett. Pajkos játékok, és vad szeretkezés hangjai egyaránt betöltötték a teret. Alig több mint egy óra múlva Nóra megpihent a férfi mellkasán és még halkan pihegett, mikor egy kérdést hallott feje fölött megszólalni:
- Szeretsz?
- Hát persze, hogy szeretlek! - hunyta le a szemét és mosolyodott el.
- Akkor kérdezhetek valamit?
- Persze szerelmem.
- Mikor lesz már ennek vége?
Nóra felemelte fejét párnájáról és a férfira nézett.
- Miről beszélsz? – értetlenkedett, pedig pontosan tudta, mi lesz most a téma.
- El kell mondanunk a férjednek, lesz, ami lesz, de én már nem bírom tovább ezt a titkolózást.
- Te megőrültél? - fakadt ki egy álmosollyal, majd elhúzódott az ágy szélére, felült és magára öltötte az egyik köntöst, ami a szobában volt - Nem akarhatod, hogy pont most mondjam el neki. - magyarázkodott.
- Mégis miért? Talán holnap, vagy jövő héten?
- Attilának most rengeteg a dolga céggel, sokszor késő este jön meg, és hajnalban már el is megy. - kezdett el fel-alá járkálni a szobában, miközben tovább magyarázott - Azt mondja, nem mennek mostanában jól a dolgok, nagy stresszben van, nem akarok még én is nehezíteni a dolgán.
- Persze, nehogy összetörjük a lelki világát, vagy mégis mitől félsz?
- Nem akarom, hogy neked valami bajod essen, tudod, a férjem befolyásos ember, többet tud ártani neked, mint gondolnád.
Nóra látta, hogy a férfi felül az ágyon és egyenként magára húzza ruháit, s közben folytatja mondanivalóját.
- Talán igaz, de engem más nem érdekel, csak te.
- Ne legyél bolond, Alex…
- Meg tudom védeni magam, ne aggódj.
Ekkor a nő megpillantotta a férfi kezében a revolvert, amit ő ezután becsúsztatott a nadrágja hátuljába.
- Mit akarsz tenni? Kérlek, ne csinálj hülyeséget! Ezzel mindent tönkretehetsz! - szólt a nő, rémült hangján.
Ekkor kopogás hallatszódott a bezárt szobaajtón, majd egy hang bekiabált:
- Nóra! Tudom, hogy odabent vagy, engedj be légy szíves, hogy beszélhessünk!
- Ez a férjem, Attila, el kell bújnod! - ijedt meg a nő, de mire ezt kimondta, szeretője sehol sem volt, csak a fürdőszobaajtó csapódott.
„Ha nem engedem be, biztosan rájön mindenre, hacsak a portás még nem mondta el neki, de ha beengedem, talán ki tudom magyarázni magamat.” - gondolkozott oly sebességgel, hogy az szinte még számára is követhetetlen volt. Végül úgy döntött beengedi férjét, talán sikerül megúszniuk Alexszel a dolgot. Összébb húzta köntösét, és az ajtó felé indult, hogy kinyissa. Mikor kinyitotta, megbizonyosodott, hogy férje talált rá a titkos búvóhelyükre. A lehetséges magyarázatok úgy cikáztak a fejében, hogy meg sem tudott szólalni. Attila becsukta maga mögött az ajtót, miután belépett és nyugodtan leült az ágyra.
- Nóra, drágám, tudom, hogy mostanában nem tudok veled elég időt tölteni, de úgy gondolom, meg kell beszélnünk pár dolgot. - kezdett bele mondandójába, de nem folytatta, a felesége reakciójára várt.
Végül a nő úgy döntött feltesz egy kérdést:
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? - remegett a hangja, akár a nyárfalevél.
- Tudod régóta érdekelt, hogy miért látnak olyan sokan téged ide jönni, így remélem nem haragszol, de megkértem egy barátomat, hogy kicsi figyeljen oda rád.
- Micsoda? Te engem figyeltettél?
- Ugyan, ne essünk túlzásokba… - nyugtatgatta a maga, ugyancsak nyugodt hangján feleségét, akin már inkább a felháborodás jelei látszódtak. - Először azt hittem megcsalsz valakivel, de aztán gondolkodtam, és rájöttem, hogy arra magamtól is rájöttem volna, már régebben is.
„Istenem, milyen öntelt is vagy, te…” - gondolta magában, de aztán inkább így válaszolt:
- Hogy én, megcsallak? Hogy jutott ilyesmi az eszedbe, drágám? - kezdett el enyhén heherészni.
- Csak azt nem értettem, mit csinálsz itt olyan sűrűn egyedül, de aztán rájöttem az igazságra.
Nóra testén végigfutott a borzongás, azt találgatta, mi lehetne a kiút ebből a fojtogató kötélhurokból.
- Jó, azt hiszem, hogy jobb, ha én mondom el… - próbálkozott a dolgok elébe menni.
- Ne fáradj, rájöttem, mindenre…
A nő hatalmasat nyelt, még a férje is hallotta.
- Tudom, hogy nem voltam otthon eleget, és mennyire nyomasztó az a ház, megértem, ha kicsit ki akarsz szakadni abból a környezetből. Itt nem találnak meg a barátnőid sem, és senki sem zavarhat, megértem, hogy magányra vágytál, egy új környezetre, de igazán szólhattál volna nekem is, hogy el szeretnél járni. - hangja bűnbánó, bocsánatkérő volt.
„Miről beszél? Teljesen agyára ment a munka, vagy mi?” - gondolta magában, némán Nóra. Majd Attila folytatta:
- Gyere haza velem, otthon megbeszélünk mindent! - nyújtotta a kezét felesége felé.
- Egy pillanat, csak megmosakodok a mosdóban. - indult meg a fürdőszoba felé.
Odabent Alexet látta, megnyitotta a csapot, hogy egy kis zajt csináljon, majd olyan halkan kezdett el suttogni, olyan kevés levegővel, hogy szinte még maga se hallotta.
- Nem tudom, mi van, de szerintem nem sejt semmit, azt hiszi, egyedül vagyok, haza akar vinni. Te maradj itt, majd ha jön a szobalány takarítani, ő kienged, de most el kell mennem. - magyarázta a helyzetet szeretőjének.
- Nem! Megteszem, amit meg kell tennem, nem fogok tovább itt sunnyogni. – azzal elzárta a csapot és a kilincs felé nyúlt.
Attila odakint a szobában éppen az ablakon keresztül fürkészte a környéket, mikor hallotta, hogy az ajtó kinyílik a háta mögött. Mikor megfordult volna a hang irányába valaki így szólt:
- Meg ne fordulj, öregem! - hallatszott Nóra hangja.
- Ugyan hagyjuk már ezt, majd otthon játszadozunk, ha szeretnél. - válaszolt mosolyogva a férj.
- Egy revolvert tartok a kezemben, és ha csak megmozdulsz, meghalsz! - szólt a fenyegetés.
Attila arca kicsit elkomolyodott, de még mindig nem akart hinni a fülének.
- Drágám, azt hiszem, jobb lesz, ha nyugodtan megbeszéljük ezt, oké? – emelte fel lassan a kezét, miközben hallotta, ahogy a revolver kakasát valaki hátrahúzza, előkészülve ezzel a tüzeléshez.
- Én nem vagyok a drágád, öreg! Nem öltem embert, de ha ezt most nem hallgatod végig nagyon meg fogod járni.
- Rendben, hallgatlak. - válaszolta kicsit megkomolyodva.
- Nóra és én hónapok óta járunk, és a mai naptól kezdve Nóra velem él, legközelebb a válás napján találkozhatsz vele, megértetted?
- Na, jó szívem, elég a bolondozásból, fejezzük be ezt a hülyeséget, és menjünk haza. - szólt felháborodott hangon Attila, majd megfordult, hogy lássa ki fog rá fegyvert.
A felesége, Nóra volt az egy szál köpenyben, egyedül. Egy fegyvert fogott rá, ami valószínűleg ki volt biztosítva.
- Elég legyen a viccelődésből, tedd le azt a fegyvert!
- Ne is álmodj róla! Nóra és én most elmegyünk, és te nem jössz utánunk megértetted.
- Nóra, ne hülyéskedj már! Megijesztesz!
- Nagyon el vagy tévedve nagyfiú. Szívem, gyere ki a fürdőből légy szíves! - hangzott el a fegyveres szájából.
Azonban nem válaszolt senki, ezért még egyszer hívta. Erre se jött válasz, így a fegyveres benézett a félig nyitott ajtón, de nem volt odabent senki.
- Hova tüntetted el? Hogy vitted ki úgy, hogy nem vettem észre?
- Nem tudom, miről beszélsz, kérlek, nyugodj meg! - kérlelte Attila.
- Nem vihetted ki, nem! Nem, úgy, hogy nem vettem észre, hol van? - fakadt ki ordítozásba a fegyveres. Majd a pisztolyával a férfi mellé célzott és lőtt egyet.
Attila megrezzent, „a fegyver igazi”…
- Jó, figyelj, próbáljuk meg megbeszélni, oké…
- Nincs ezen mit megbeszélni, elloptad a nőt, aki szerettem, de most megfizetsz érte. - irányította újra férje felé a fegyvert.
- Nóra, ne! Kérlek….
- Bumm…
Eldörrent a pisztoly, a mellkasát találta el és a férfi úgy zuhant a földre, mint egy megunt rongybaba, mikor elhajítják. Nóra dühtől izzó tekintete vetődött rá, míg a férfi utolsó pillanataiban is felesége szemeibe nézett és bár megszólalni nem tudott, könnycseppek gördültek le az arcán.
Ezután a nő megvetéssel teli mozdulattal vágta hozzá a revolvert és nemes eleganciával kisétált a háta mögött lévő ajtón, úgy, ahogy volt. Egy szál köntösben.