Nem aludtak ki a csillagok,
Nem száradtak ki a patakok,
Nem támadt szörnyűséges forgószél,
Csak egyszerűen elmentél.
A szőnyeg, a virágok, a kis lámpa,
A kulcsok, a cukorka a táskámba’
Az árnyak a rongyos függönyön
Tudják, hogy könnyeimmel küszködöm.
A csillagokat mind letakarom,
Patak nem szárad ki ha akarom,
A Forgószél megáll, lecsendesül
De kérlek ne hagyj itt egyedül!
A virágok a szőnyegen, a kis lámpát
Eltörtem, biztos sajnálnád...
Függönyben rohanok az udvaron,
Ugye nem hitted, hogy feladom?