Mesevilág
Kislány voltam - réges-rég? -
S hallottam egy szép mesét.
Sárkány, lovak, csaták hangja
Kúszott véle álmaimba.
S akkortól minden éjszakán
Vágtattam és is egy paripán;
Porzott a föld patája alatt,
Ellenségünk messze szaladt.
De most valami szüntelen hiányzik,
Míg szemem a sorok közt cikázik.
Keresek, kutatok,
Rejt'helyek, buktatók
Között visz az út...
Szívem tovahúz.
Cseperedtem évek során
Míg eljött hozzám éj - éj után
A kaland-fűszeres látomás,
Hősökkel együtt szárnyalás.
Voltam világ megmentője,
Álomország hercegnője,
Sárkánylovas és amazon;
Így éltem boldog-szabadon.
De most valami szüntelen hiányzik,
Míg szemem a sorok közt cikázik.
Keresek, kutatok,
Rejt'helyek, buktatók
Között visz az út...
Szívem tovahúz.
Lassan felnőttkorba lépek,
Vállamra ülnek az évek,
S egyre többen néznek ferdén,
Ha meghallják régi mesém.
S én visszanézek mosolyogva,
Néha kicsit szánakozva,
Hisz tudom: örök-gyerek maradok,
S ettől náluk boldogabb vagyok.
És már semmi sem hiányzik
Mert lelkem fényesen világít.
S bár keresek, kutatok,
Mert rejt'helyek s buktatók
Között kanyarog az út
A szívem már haza húz.
Bp., 2004.02.14.