Soha magamat oly
Értékesnek nem éreztem
Mint mikor kacérkodva,
Szemtelen haraphattam
Múlhatatlan és végtelen
Pillantásodba.
Nem látom csodálni valónak
Magam, csak ha a te apró
Tükör-vizedben mosakodom
És utána az óvó ölelésben
Bújva törlöm meg
Az arcom
Magam még ennyire nem
Voltam soha, de az én valómtól
A világ meg nem áll, forog
Zajlik apró zugaiban az élet
Mert csak én tudom, hogy
Találkozott e két rokon lélek
/2009.12.18/