Minden erőm abból a biztos tudatból indul ki hogy szeretjük egymást. Igen, én tégedet, te engemet. Nagyon közel érezlek magamhoz, és ha nem tudnám, hogy mi az a szerelem akkor nem írnék neked olyasmiket hogy te így érzel irántam. Vállalom a felelősséget minden szavamért. És ha azt hiszed, hogy meghittségből írok akkor tudnod kell, hogy szín tiszta szerelem a motivációm. Szeretlek, és sajnos ragaszkodok is hozzád.
Sokadszorra kezdem újra ezt a levelet, de már régen nincs bennem az az energia amivel elkezdtem, miután otthagytál még 2009 őszén. Nem ismersz, talán soha nem volt rá alkalmad, hogy a szívembe pillants. Most amikor túlléptem minden függőségen, betegségen, és megtudtam ki vagyok, amikor elkezdtem felnőni, szabadon, tisztán látni, világossá vált ki vagy te nekem... Már nincsenek illúziók, vagy akadályok. A családom a régi barátaim („a fiúk”) és az életem darabkái amik uralkodtak feledtem mind helyre kerültek. Ebben a pillanatban pontosan attól az embertől, pontosan azokat az őszinte szavakat hallod amit szerettél volna. Az vagyok akit láttál bennem, aki mindig is voltam a hazugságok mögött. Nem tévedtél...
Bizony sokáig nem tudtam mi a szerelem, és nem azért mert nem volt bennem, hanem mert képtelen voltam felismerni, a saját szememet használni.
Nem régen jöttem rá csak, milyen furcsa is ez a dolog amikor amikor valaki megkérdezte:„honnan tudod, hogy ő az igazi lehet, hogy csak azt hiszed, és ha jön majd egy másik akkor majd ez meg fog változni”. Ekkor vált világossá hogy aki nem még tapasztalta annak elképzelése sincs mit jelent, tudni.
Bizonyára nem hiszel nekem, hiszen te minderről a változásról lemaradtál, de nem halhatok meg úgy hogy valamilyen módon ne tudassam veled, mit jelentesz nekem.
Úgy néz ki most jött el az idő, a nagybetűs életben, amikor rendbe raktam magamban a dolgokat helyet adva ezzel neked az én szívemben. A legnagyobb szikla ami elállta a szerelem forrását az a beteges hozzá állásom volt a szexualitáshoz. De megtörtént, és mindent elárasztott a fény, mert rájöttem, hogy az akadály sem akadály hanem maga a megoldás csak még nincs a megfelelő formában.
Előttem jársz egy lépéssel mert én még ragaszkodok hozzád, ahhoz hogy kivívjam a szerelmünket, de te tovább léptél egy bizonyos értelemben a múlton. Bízok az életben, hogy egyszer majd egymásra találunk úgy hogy mind a ketten meg érthetjuk a másikat. Most ennek irányába teszek egy erőfeszítést, talán utoljára talán nem, nem tudhatom...
Fáj a szívem, mert ami fellángolt bennem irántad, nem egy rózsaszínfelhős humbug, hanem maga a gyönyörű valóság. Fáj, mert nincs kivel megosztanom ezeknek a virágoknak az illatát, és az én virágaim csak neked nyílnak, bárki másnak hiába mesélek róla csak te érezheted. Sok minden történt velem az eltelt idők folyamán, voltam már a mennyekben, és a pokolban is egyaránt, de a szerelem, a te jelenléted a mosolyod mindig velem volt. A köztünk lévő kapocs amit szinte tapintani tudnék, már több mint egy éve, (de igazából még annál is régebb óta) tökéletesen sértetlen. Számomra nem létezik szerelem nélkül élni, mert a szemem előtt létezik az egész jelenség, az állapot amiben vagyok. Még ha akarnám se tudnám letagadni, mi lett az életem közép pontja: Te.
Odavesztem én is Évi, odavesztem, szenvedek, mert nem tudlak gyűlölni, úgy ahogy te engem. Nincs rá okom, és így a ragaszkodás csapdájába estem, ahogyan te a kapcsolatunk vége felé. Boldoggá akarlak tenni, ennyi maradtam...
Tanúja voltam annak a folyamatnak, ami oda vezetett téged hogy egyik pillanatról a másikra meghozd azt a döntést annak idején, hogy egy időre nem akarsz látni. Nem tudom pontosan mit gondolsz kettőnkről, tudsz e a szerelemről, de abban biztos vagyok, hogy tönkrementél, vagy ahogy kikívánkozik belőled: tönkretettelek. Sokszor én is így fogalmazok, de még annyi mindent el akarok mondani neked, ami nagyon fel fog téged háborítani úgyhogy előre kérlek, hogy bocsáss meg ha durván fogalmazok tudnod kell, hogy nem okollak ha te nem tudsz túllépni bizonyos dolgokon. Én tudom ki vagy, feltétel nélkül szeretlek, és nem engedem semminek hogy ezt elhomályosítsa. Meg kell tudnod az igazságot, mert abban semmi rossz nincs. Kérlek légy velem türelmes, mert engem már nem önös szándékok vezérelnek. Azt akarom, hogy a szerelem újra boldoggá tegyen téged, jobban mint valaha.
Kezdem az elején
Most a szerelemről szeretnék mondani neked egy két szót, persze csak a megértéséről és nem az érzésről ami bennem van. Jól tudom, hogy neked nem volt szükséged efféle okoskodásra, vagy üres szavakra. Végül is állandóan ezt kellet tőlem hallanod, és tapasztalnod, hogy minden ígéretemmel csak még jobban bizonyítottam, hogy menyire nem vagyok megbízható. Ezennel önhatalmúlag, -tudván tudva, hogy azt hiszed, ez csupán a folytatás- elhagyom a múltat. Nincs rá többé szükség, sem nekem sem neked. Már megtette amit kellet, szétszakított, és külön tanösvényekre száműzött minket, de ennek vége... Tudom mit gondolsz rólam, mert érzem, hogy gyűlölsz, de nem élhetek a te gyűlöleted bűvkörében, nem adhatok neki az idők végezetéig jogot arra hogy elszakítson minket. Én sem, és te sem folytathatjuk ezt a szerepet. Elfogadom, ha a régvolt dolgait még nem tudod szeretetben elbúcsúztatni, de engedned kell, hogy a folyamat elkezdődjön. Ezért írok neked ennyit hogy segítsek tisztán látni. Meglásd ha nem is az én segítségemmel, de ha egyszer feldolgozol mindent és eltűnik a harag, ugyan oda fogsz kilyukadni, (csak sajnos jóval később): hogy szeretsz.
Úgy szeretném átadni neked ezeken a szavakon keresztül azt amit érzek, de tudom, hogy csak egy csipetnyi ami átáramlik rajtuk. Nembaj, azt szeretném, hogy ez a pár sor legyen az előszó a mi új találkozásunknak, amikor két felnőtt ember teszi össze amije van. Szeretném hogy, ha átgondolnád a találkozásunkat. Nem kérek tőled mást csak hogy hallgass a szívedre és nem azért mert történetesen pontosan tudnám, hogy mi az akarata, hanem mert neked is az lesz a legjobb. Előre is köszönöm.
A szavaim üresek, mert minden egyes mondat tőled függ. Tőled, és te nem állsz velem szóba, de kérlek amennyire tudsz légy nyitott felém. Végül is most még csak egy levelet olvasgatsz, amiben még nem hiszem, hogy meg fogsz találni engem, de ha kezd megtelni a szíved valamiféle bizsergéssel, akkor ne félj tőle, mert ismerős vizeken jársz, de garantálom, hogy mindennél újabb lesz az élmény. Ne kérdezd honnan vagyok ilyen biztos a dolgomban. Egyszerűen csak érzem, de remélem, hogy az a sok dolog közül amit még leírok neked, tisztul majd a kép. Szeretném, hogy amennyire lehet megismerj vagy felismerd bennem azt a valakit aki neked lett teremtve, aki érted él. Reménykedem...
Lehiggadtam mióta együtt töltöttünk két napot múlt év őszén, és minden energiám oda van. Mostanság jövök csak rá mit is jelent igazából a változás. Igen talán nem is ment végbe olyan mértékben mint hittem, talán tényleg csak a remény töltött fel erővel, de mégis tudom, hogy már nem vagyok a régi, és ennek nagyon örülök. Örülök mert most már egyre több dolognak ami bennem zajlik tudatában vagyok, és ezáltal irányító maradhatok. Én így változtam meg, és ez önbizalommal tölt el. Talán egy pontot látok ahonnan az én életemben nincs tovább, amin nem tudom kívül helyezni magam. Ez az irántad érzett szerelmem, és az én alap természetem, hogy ezt kinyilatkoztassam. Ezért is írok neked.