Őszinte leszek, nem is tudom hol kezdjem. Talán ott kellene, hogy az érdeklődés halovány csillanását láttam meg kutató szemében. Persze ezek a halovány csillanások szerfelett csalókák. Az is lehet, hogy az érdeklődés helyett a türelmetlenség volt benne. Nem tudom. Szemével rótta a sorokat, egyiket a másik után. Ő volt a mérleg, a mindenható bíró. Sivár nemlét várt mindenkire, akit ő könnyűnek találtatott. Márpeddig pennája könnyen fogott, éles szavai számtalan lelket küldtek már pokolra. Gőgje csatázott szerénységével a mostani ítéletet ízlelgetve, mikor a végtelen horizont felől halk suttogást hozott a szél: 'Becsaptunk. Ezúttal nem te vagy a vadász.'
Elhúzta a száját. Nem értette. Nem értette miről szól, mit akar a szél. Nem értette miért... aztán hirtelen minden a helyére került. Az írás róla szólt. Ez az írás rólad szólt. Indigókék álomfoszlány.
2010.06.28
Daniel Awarin